Műanyag, akril, plexi – mi a fogalmak közti különbség?

Műanyagok:

A műanyagok fél-szintetikus vagy szintetikus anyagok, amelyek általában egy vagy több polimert tartalmaznak, különféle adalékanyagokkal. A polimer egy óriás molekula, amely több kicsit  molekula kötéséből jön létre, egy hosszabb-rövidebb láncot alkotva. Ezek a kisméretű, ismétlődő molekulák a monomerek.

A különféle adalékoktól függ az, hogy ezek a monomerek milyen tulajdonságokkal rendelkeznek, valamint, hogy milyen hosszú polimer láncokból állnak – ezek befolyásolják tehát azt is, hogy milyen tulajdonságokkal bíró műanyagokkal van dolgunk. A műanyagokat két nagy csoportra osztjuk, hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok.

A hőre lágyulóak formázás után újra olvaszthatóak és újra formázhatóak, míg a hőre keményedőek nem. A műanyagok hőre lágyuló csoportjához tartozik az akril is.

Akril

Az egyik leggyakrabban használt hőre lágyuló műanyag az akril. A kémiai neve PMMA, azaz polimetil metakrilát. Az anyagot 1933-ban találta fel Otto Röhm, aki a Röhm és Haas alapítója volt. Eredetileg az üveget akarta tartósabbá tenni azzal, hogy két üveglap közé egy ellenállást növelő anyagot helyez be, de végül egy sikerült egy önálló, strapabíróbb üveg utánzatot elkészítenie, amely elég hamar népszerű lett. Az anyag Plexiglas néven került kereskedelmi forgalomba 1936-ban.

Plexi

A plexi, vagy Plexiglas tehát nem más, mint az akril vagy PMMA egyik márkaneve. Az évek alatt az anyagot számtalan területen használták, ennek oka a tartósság, a tökéletes átlátrszóság, valamint a könnyű feldolgozhatóság. Emellett, igény esetén, színes formában is elérhető. Manapság már számtalan márkanév alatt elérhető, nálunk ValioGlass és ValioCast.

 

Egyéb gyakran használt, akrilhoz hasonló műanyagok:

Polikarbonát: Átlátszó, hőre lágyuló anyag, kivételesen jó ellenállással. Könnyen feldolgozható, olvasztható és thermoformázható, és számtalan célra alkalmazható. Kinézetre olyan, mint a plexi, de tartósabb, és szobahőmérsékleten is hajlítható.

PET-G: A PET egy módosított változata – annyiban, hogy ez az anyag glikolt tartalmaz. Rendkívül ellenálló, még talán nagyobb mértékben, mint a polikarbonát, emelett szintén thermoformázható. Alkalmas digitális nyomtatásra, emiatt szívesen használják display és egyéb reklámhordozó alapanyagaként.

Szeretnél még többet megtudni ezekről az anyagokról? Akkor vedd fel velünk a kapcsolatot.